Itt folytatódik,

ahol mindenkit szeretettel várunk: http://doresz-napjai.blogspot.com/

Segítesz ott rosszat csinálni?

Az előző rész tartalmából:

Megpróbáljuk kicselezni a voda és a freeblog java mezején vívott csatáját. És lassan beletanulunk a html-be ...

technikai

A mostani ritkuló bejegyzések oka sajnos technikai. A vodafone nem támogatja a freeblogot valami rejtélyes oknál fogva. Ez pontosabban azt jelenti, hogy nem lehetséges formázni a bejegyzéseket, még annyira se, hogy mondjuk egy párbeszéd egyes sorai külön sorba kerüljenek, vagy éppen egy új gondolat sorkihagyással vagy csak simán új sorba jöjjön. Ez eléggé megnehezíti Doresz legújabb aranyköpéseinek közlését. Ezeket egyébként szorgalmasan jegyzem papírra. Azt reméltem, hogy az új számítógéppel majd minden megjavul, de nem, ez határozottan nem a mi sarunk. Gondolkozom azon, hogy átköltöztetem valahova a blogot, mert ez így nem állapot.

Zongorázik

Doresz Miskolcon a zongora előtt ül, és két kézzel játszik kihasználva az össze oktáv adta lehetőségeket. Igazi harmóniák Chopin stílusában. Először megkérte apáját, hogy énekeljen hozzá, aztán amikor Dani azt mondta, hogy nem, akkor elkezdett ő maga énekelni. Mi meg, marhák, otthon hagytuk nemcsak a fényképezőgépünket, hanem a diktafont is. Pedig ez nem anyai elfogultságom miatt volt szép. Jövőre megy a zeneiskolába.

Elefántos mese után mondta

Csikiz az ormányom. (= viszket az orrom)

Hasonlóság

Ismerős családnál voltunk vendégségben, ahol két gyerek van. A kislány, Lili majdnem egyidős Doresszal, viszont olyan gyönyörű, hosszú haja van, amilyen Doresznak akkor se lenne, ha sose vágtunk volna neki hajat. Doresz megbabonázva nézte, majd megszólalt: Olyan, mint Rózsabimbó! És tényleg. Ezt követően felforgatták a házat és imádták egymást. Lili még egy kutyás pelenkát is ajándékozott Doresznak.

dobhártyaszaggató

Sejtem, hogy Doresz előző életében - már ha volt ilyen - tücsök volt. Erre pedig az általa mostanában a nap nagy részében kiadott hangok frekvenciájából következtetek.

Identitás-fejlődés

A ki vagy te? kérdésre már úgy válaszol: Dóra Eszter.

bárányok

Volt nálunk Marika néni ablakot mosni. Doresz először Ági néninek hívta, aztán amikor kijavítottuk, ő is váltott: Barika nénire.

Aztán jött Szandi a szomszéd lány, és Doresz elmesélte, mije volt neki: báróhimlő. (Báró a Szandiék kutyája)

Esti élménybeszámoló Apának

Apa, képzeld el, sárga virág volt, leszedtem és leesett és elromlott.

Fordítom: Az a virág régebben sárga volt (pitypang, ami most már olyan bóbitás), leszedtem, leestek a bóbitái és aztán már nem is volt virág.

Szórakozunk

Kristófnak elővettem a játszószőnyeget, mert mostanában egyre jobban élvezi, ha valami a feje felett mozog, sőt, még lökdösni is szokta a belógó játékokat. Doresz persze féltékeny ezerrel, állítja, hogy az az ő házikója. Úgy próbáltam leszerelni, hogy mondtam, feküdjön be ő is KRistóf mellé, és lökdösse a játékokat. Így is lett, sőt, még mutatta is Kristófnak a dolgokat: nézd, ez a lepke, stb. Közelebb léptem hozzájuk, erre Doresz tiltakozott:

- Nem, nem, menjél el, most szórakozunk!

A Kristóf fejét kell nézni

Épp befejeztem egy horgolást és a maradék még az asztalon volt a horgolótűvel együtt. Erre Doresz kézbe veszi a tűt meg a fonalat, úgy tesz, mintha horgolna, majd az egész kupacot Kristóf fejére teszi a következő kommentárral: Horgoltam neked sapkát, felpróbálod?

emlékszik

Pár napja az utcán láttunk egy leejtett kiflicsücsköt. Erre ő: "Galambok ebédje". Két nap múlva ugyanott jártunk, de persze a kiflicsücsöknek már nyoma sem volt. "Megették a galambok a nagy pogácsát."

A Kossuth-szobornál játszott egy kislánnyal egyik nap. Amikor másnap ugyanott voltunk, felállt megint a szobor talapzatára, és elkezdett kiabálni: Kislányka, kislány, rózsaszín kislányka, hol vagy? Nem látlak, gyere ide rózsaszín kislányka! (A kislánykát a körben áll egy kislányka című opuszból vette.)

első csurka

Azóta ha meglát egy befőttesgumit, rögtön mondja: "szép kislányka".

Számol

egy, kettő, három, négy, nyolc, hat, nyolc. (És ez nem véletlenszerű, mindig így mondja.)

Irodalom

Boribon születésnapja és az Anna, Peti és Gergő együttes hatása a következő párbeszéd önmagával:

- Hány éves?

- Két éves baba született.

Persze lehet, hogy csak azt akarja elmondani, hogy ő két éves és nemrég született egy baba, azaz a Kristóf.

Nagy Katával

Összeeresztettük az unokatesókat

Kölcsönvette a táskámat

kis bárányhimlős

Ez már a múlt...

megint nem kép

Jönnek itt a reklamációk rendre, hogy miért nem írok és főleg, miért nincsenek új képek. Ez utóbbiról azt hiszem, a freeblogot meg a vodafone-t kellene megkérdezni, mert vagy az egyik, vagy a másik hiúsítja meg folyamatosan, hogy feltegyem az utóbbi idők zseniális fényképeit. A szövegek pedig leginkább időhiány miatt nem íródnak. Dióhéjban annyit, hogy Doresz meggyógyult a bárányhimlőből, és egyre jobban szeret más gyerekekkel játszani. Mondja is mindig, amikor kérdezem, hova menjünk sétálni, hogy "más gyerekekhez". Ma meg "más gyerekek" hatására és társaságában, életében először mászta meg úgy igazán a főtéri Kossuth-szobrot, felment egész a negyedik szintig, szóval az alakok lábáig. Kedvenc étele momentán a mogyoróvajas kenyér, s mivel orvosi utasításra minden olyasmit lehet adni neki, amit a felnőtteknek kerülni kell elhízás veszélye miatt, bőszen adom reggelire és vacsira is, ha kéri. Egyszer majd megunja ezt is. Beszéd terén édes újdonság, hogy csak az számít neki, hogy egész nap szünet nélkül járjon a szája. Ha nem jut eszébe értelmes, akkor egyszerűen csak egymás mögé tesz szavakat a la dadaizmus, de ha még így is rövid lenne a mondandó, akkor a szavakon belől ismét szótagokat: vettem = vettettettem. Tegnap először csináltam a hajába csurkát, ez is meg lett örökítve, de mit tegyünk, ha nem lehet feltölteni ide, mint ahogy formázni se lehet a szöveget, úgyhogy ez itt most minden ömlesztve lesz - elnézést.

Mint az odobások

Nagyon akar már óvodába menni. Mi meg meglovagoljuk ezt a vágyát, ha el akarunk érni valamit, pl. hogy egyedül egyen. "az óvodások is egyedül esznek" volt a jelszó. Aztán egyszer véletlen mégis eteni kezdtük, ő azonnal tombolt: Egyedül eszek, mint az odobások egyedül esznek. 

Csak jelzem, az odobások szót fogadnak, az anyukájuk mellett sétálnak, nem vesznek fel kavicsokat az utcán és sokat alszanak.

új korszak

Tombol a Kristóf kiságyában, amíg én szoptatok. Féltem kicsit, mert kishíján kiesik.

- Doresz, légy szíves gyere ide.

Erre ő flegmán:

- Na miért, miért menjek oda?

 

A miért szó ma hagyta el először fogai kerítésit.

 

Kicsit később már a pelenkázón ugrál. Én apatikusan nézem, erre ő:

- Most már elég, elég a hisztiből!

választékos

Tegnap altatáskor ezzel kábított el:

Most már leszállott a csendes este.

bárányhimlő

Olyan eseménydús volt ez a hét, miért maradna ki épp ez?

 

De hogy azért szórakozzunk is, rögtön produkált pár vicceset is a helyzet:

- Apa hoz mindejárt valamit, hogy ne viszkessenek a hólyagok.

- Hintaport?

- Nem, hintőport.

- Aha, hintóport.

 

- Anya mindjárt beszór a hintőporral.

- Nem kell, már beviszkettük.

Budapesten

...van egy csomó érdekesség: metró ("nagyon kiabál!" azaz nagyon hangos), mozgólépcső, troli. Na, ezeket mind kipróbáltuk! PErsze korábban is, de most már teljesen tudatára ébredt, és kéri is, hogy újra menjünk metróval, mozgólépcsővel.

Zsózsabimbó

Az úgy kezdődött, hogy Nappapa a diafilmmúzeum oldaláról elolvasta neki a Békakirályfit. Egyszer. Kétszer. Sokszor. (Már előre félek, mikor kezdi el idézni, hogy "Átkozott légy - rikácsolta. Hallgatni is borzalom...")

Aztán úgy folytatódott, hogy KataKornélDanitól kapott egy szép hajasbabát. Megkérdeztem, mi legyen a neve. MEGlepődtem, korábban sosem szokta elnevezni a babáit, illetve csak nagy nehezen, rábeszélésre. Most viszont rögtön rávágta: Zsózsabimbó! Azaz Rózsabimbó.

Később kiderült, hogy onnan jött ez, hogy a Békakirályfiban is...

Tisztelettel jelentem, Zsózsabimbó nagy kedvenc azóta, velünk alszik - így az egy ágyban alvó lények száma ötre emelkedett -, kap reggelit, kakaót, jön sétálni, minden ilyesmi.

Köszönjük, remek ajándék volt! 

Memória

Pécsi nagyitól meg kapta az Arany LAcinak leporellókönyvet. Párszor elolvasták együtt, amíg Pécsen voltunk, hazafelé az autóban meg majdnem tökéletesen felmondta. Azóta még többet tud belőle.

Pécsről hazafelé az autóban történt először, hogy már nemcsak énekeltetett magának, meg nem is ő énekelt, hanem együtt énekelt velünk mindenféle gyerekdalokat. Új kedvence a Szép kislány, szép kislány, szép kislány, ami egyébként úgy kezdődik, hogy Hej, Csipkerózsa szép..., de neki a szép kislány tetszett a legjobban belőle. Azóta már HAlász Judittal is együtt énekel, például az Ákombákomot meg az Éj mélyből fölzengőt. LAssan ott tartunk, hogy valahonnan új dalokat meg mondókákat kell tanulnom, mert elfogytak a készleteim.

A sokat olvasott meséket is ismeri már annyira, hogy ha épp nincs időm felolvasni neki, akkor maga elé veszi a könyvet, és a képek alapján felolvassa magának. Igaz, nem minden mondatnak van eleje, vége, például az eredetiben "A nyomok a hóemberig vezettek", míg ő ezt annyival elintézi, hogy "vezettek", de azért a legtöbb rész érthető. Amikor elolvasta, akkor már-már szertartásszerűen úgy fejezi be: "Egyszer énekeltem neked". Mert a mesélés - az éneklés.

Uzsi

Doresz, kérsz uzsonnára tojást?

Igen, kérek kis tojást, mint a kis Kukori kér tojást.

félelmek

Nem fürdik, de ha mégis, akkor sem maradhat egyedül a fürdőszobában, mert ott az a cső, ami kivezet a gázboilerből, és attól félni kell.

A bokazoknit fel kell húzni térdig, különben jön a kutya és leharapja a lábát. (Nincs kutyánk)

Bár jelzi, hogy kéne, mégsem ül bilire, mert valami félelmetes történt legutóbb, amikor bilizett - bár még nem mesélte el, hogy mi.

Már várom, mikor költözik a tigris az ágy alá.